2016. október 16., vasárnap

A bőröm és én, a pattanások és én II. - Góckutatás és eddigi eredményei



Az előző írásomat ott hagytam abba, hogy a sok utánajárás, a hiteles, tudományos cikkek, kutatások elolvasása és szelektálása után végre megtanultam úgy ápolni a bőrömet, ahogy minden 21. századi nőnek (embernek) kellene. Megtanultam INCI-t olvasni, amerikai bőrgyógyász könyveket olvastam a témában és betéve ismertem már az itthon és külföldön receptre és recept nélkül kapható termékeket. Próbáltam AHA és BHA savakat különböző márkáktól, Benzoyl peroxide-ot, azelain savat, niacinamide-t, retinolt és egyéb A-vitamin származékot). Profi bőrápolási rutint alakítottam ki, amiben szerepel hámlasztó, problémakezelő, antioxidáns (c-vitamin) és retinol szérum, hidratáló, fényvédő.

A nagy mennyiségű, leginkább bőrgyógyászati vonalon megszerzett tudás magabiztosságot adott, tisztában voltam a bőrömmel, hogy melyik hatóanyag mire való, mit várhatok tőle, de sajnos a pattanások továbbra sem múltak el teljesen, bár kordában tudtam tartani őket a tudásomat felhasználva.

Eddigre egyéb problémák is felütötték a fejüket, mint pl. hajhullás, hízás, rossz közérzet, "kompenzáló" étkezések, édesség utáni nagy mértékű vágy...stb. A pattanások eddigre leginkább az állvonalra koncentrálódtak, a bőröm úgymond "hullámzó" állapotban van/volt, ami azt jelenti, hogy egyszer egészen tiszta és nyugodt, máskor pedig teljesen begyullad, gennyes, kinyomhatatlan fájdalmas csomók lesznek rajta.

Éreztem, hogy más irányba kell indulnom, mégpedig a góckutatás irányába, mert van az a pont, amikor az ember rájön, hogy a külső kezelés nem mindig elég.

Az az igazság, hogy az embernek nem ez az első dolog, ami az eszébe jut, hiszen ez esztétikai probléma, amivel akár együtt is lehet élni és maximum kívülről kezelgeti a problémát, nem gondol arra, hogy ennek bizony számos belső oka is lehet.

(Főleg, hogy fogorvoshoz és nőgyógyászhoz is fél-egy évente járok magánrendelésre. Tehát nem hanyagolom el a kontroll vizsgálatokat.)

A góckutatás több szempontból is kényes dolog, egyrészt azért, mert rengeteg dolog okozhat pattanásokat. (gyulladás a szervezetben, fogászati probléma, fertőzés, étel vagy egyéb allergia, nőgyógyászati probléma, hormon probléma, pajzsmirigy gondok, lelki problémák...stb.) az ember azt se tudja hol kezdje.

A másik pedig, hogy az állam által támogatott vizsgálatok által kevés esetben juthatunk eredményre. Addigra már túl voltam néhány (állami) orvos látogatásán és nem vettek komolyan. Nem értették, hogy mit szeretnék kivizsgáltatni, kimosolyogtak. Nyilván nem volt olyan súlyos állapotban a bőröm a saját magam által kialakított kezelés miatt és még a nőgyógyászom is mosolygott rajtam, amikor hormonvizsgálatot akartam csináltatni. Utólag az is kiderült, hogy a TB által támogatott vizsgáltok mennyisége és minősége meglehetősen korlátozott...

Az első hely, ahol kezdtem, egy magán infektológus rendelés volt, aki talált egy régi fertőzésre utaló problémát, amire beszedtem egy nagyon erős antibiotikumból álló kúrát, nem történt változás.

De nem adtam fel, minden korábbi bőrgyógyásztól származó előítéletet félretéve időpontot kértem Dr. Kriston Renáta bőrgyógyász magánrendelésére, a Hattyú-Orvos Esztétika Klinikán.
Ahogy megismerkedtem a doktornővel, minden előítéletem elszállt. Meggyőzött a szakmai profizmusa, a kedvessége és az emberekhez való hozzáállása. Átbeszéltük a kórtörténetemet, jelenlegi tüneteimet. Elsődlegesen a háttérben meghúzódó okok kiderítését tartotta fontosnak, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a problémát. Különböző vérvizsgálatok elvégzését kérte. Úgy mint teljes vérkép, pajzsmirigy működés, hormonok, és 3 pontos vércukor terhelés (vércukor és inzulin). Helyi kezelésként Duac gélt, később Skinorent kaptam. Illetve beszéltünk egyéb lehetséges kezelési módokról, úgy mint a frakcionált lézer és a legújabb vákuumos tisztító kezelése, a hydrafacial.

A doktornő javaslatára megpróbálkoztam a háziorvosomnál megcsináltatni a kiírt vizsgálatokat, hogy ne kelljen mindent kifizetnem. Sajnos nem sikerült. Pedig a háziorvosom jelen esetben tényleg segíteni akart. Kiderült, hogy  a vizsgálatok nagy részére nem is adhat beutalót, és az is, hogy a vércukor terhelésnél sem úgy nézik vércukrot és az inzulint, ahogy kellene, illetve a pajzsmirigynél csak TSH értéket néznek, és ha az rendben van akkor nem mennek tovább, mert többre nincsen pénz...stb.

Maradt az, hogy inkább kifizetek mindent, de legalább mindent megfelelően meg is néznek. A leletemet továbbküldték egy endokrinológushoz, aki megállapította, hogy inzulinrezisztenciám vagyis szénhidrát anyagcsere zavarom van, (a továbbiakban IR) magas tesztoszteron aránnyal és alacsony progreszteron értékkel. Irány az endokrinológus a Mens mentis-ben. A késői inzulinválaszom miatt Merckformin tablettát írt fel az orvos, ami növeli a sejtek inzulinérzékenységét és 160 gramm szénhidrát diétát írt elő, illetve rendszeres cardio mozgást.

Azt vettem észre, hogy az IR eléggé megosztja az orvosokat, mivel nem csak a konkrét számadatok számítanak, ahogy azt egyébként várná az ember, hanem az egyéni kórkép és tünetek illetve az egyéni érzékenység is. A orvos megjegyezte, hogy "érdekes" eset vagyok, hiszen az értékeim nem kiemelkedően rosszak, minimális eltérés van, mégis a tüneteim mértéke indokolja a megfelelő kezelést. Tehát nagyon fontos, hogy jó orvoshoz kerüljünk, aki mindig az orvostudományban legutóbb elfogadott irányelvek szerint kezel minket és figyelembe veszi az egyéni tüneteket. Hormonokra egyéb gyógyszert nem kaptam, megnézzük ezekre hogy reagál a szervezetem, hiszen az inzulin is nagyban befolyásolja a többi hormont.

Dietetikushoz mentem tovább, akivel személyre szabottan 160 gramm szénhidrát diétát alakítottunk ki. Ennek hatására (illetve nyilván a gyógyszer miatt is) nem egészen két hónap alatt 5 kg-t fogytam és a közérzetem sokat javult.

Orvosi javaslatra történő vérvizsgálatok elvégzése után kiderült, hogy sem glutén-, sem laktózérzékeny nem vagyok, a dietetikus javaslatára mégis elhagytam a tejet az ételeimből, mert állítása szerint ettől függetlenül okozhatja a tej a bőrproblémáimat.

Megtalálták az okot?

Nem vagyok benne biztos. A bőröm állapota nem javult, bár még viszonylag kevés idő telt el. Nemsokára esedékes a 3 hónapos kontroll konzultáció a szükséges vérvizsgálatokkal, ezután okosabb leszek.

A diéta kezdetben eléggé elkeserített, hiszen igen sok lemondással jár,  ráadásul mindent mérni kell. Sok utánaolvasás után kiderült, hogy a lakosság 60%-a érintett az IR-ben, csak sokan nem tudnak róla, így már nem érzem magam akkora csodabogárnak, mint eleinte. A mozgás beiktatása az életembe különösen nehéz számomra, mert sosem voltam nagy sportember, de azért próbálkozom.

Mindenesetre remélem, hogy a sok költséges vizsgálat és a diétával és a mozgással kapcsolatos erőfeszítéseimnek lesz eredménye.

Ha érdekel benneteket, akkor a továbbiakban is beszámolok arról, hogyan alakul a kezelésem illetve a bőröm állapota. Nem volt egyszerű megírnom ezt a cikket, hiszen elég sok személyes információt tartalmaz. Az ok ami miatt mégis közzéteszem, hogy ha valaki hasonló cipőben jár, akkor tudjon ebből ötletet meríteni és elindulni a gyógyulás irányába.

Remélem hasznosnak találjátok!

2016. október 15., szombat

A bőröm és én, a pattanások és én I. - Történetem napjainkig

forrás: pixabay.com
Elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy írjak egy kicsit a bőrömről, a pattanásaim hátteréről és az utamról, ami ezek eltüntetésére, minimalizálására fókuszál. Mivel elég sok a mondanivalóm, ezért több részre bontom az írásaimat.

Tinédzser korom óta, azaz kb. 13 éves korom óta vannak pattanásaim az arcomon, a dekoltázsomon, a vállamon és sokszor még a hátamon is. Jelenleg 29 éves vagyok és azt hiszem jogosan mondhatom azt, hogy elfáradtam...

Na de kezdjük az elején. Amikor először megjelentek rajtam a pattanások, akkor még tűrtem. Megnéztem a reklámokat, és elkezdtem mindent kipróbálni, amiről azt írták/mondták, hogy pattanásos bőrre való. Nem mondom, hogy felvásároltam az akkori drogéria készletet, mert akkoriban egy tolnai kisvárosban laktam és ott erre nem volt lehetőség. Rendeltem az Avonból, ha vidékre mentünk egy nagyobb városba, mindig vettem valamit, Garnier, Nivea... stb. lemosót, krémet, bármit amiről azt gondoltam segíthet. Persze semmi sem használt igazán.

Aztán nyáron mindig rosszabb lett, ilyenkor rászántam magam, hogy elmenjek a helyi bőrgyógyászhoz, egyetlen orvos volt, aki vidékről járt oda, nagyon nem lehetett válogatni. Ő először is közölte velem, hogy talán nem kellene annyi csokit, pláne olajos magvakat enni, hiába mondtam, hogy nem tömöm magamba egyiket sem, de ezután nem ettem több mogyorót, sem semmi hasonlót. Kaptam antibiotikumot, Differint (nap 1x) és Zineryt-et (napi 2x), és Lubexyl lemosót (napi 2x). Tisztán emlékszem, hogy azt mondta az orvos, hogy ezek mellé nem szabad semmit sem használni. Megfogadtam a tanácsot, aminek az lett a vége, hogy teljesen kiszáradt a bőröm, és hámlott. Ma már tudom, hogy óriási  hiba volt nem beiktatni legalább egy hidratáló krémet. Mondhatjuk, hogy valamelyest használt a kezelés, visszamentem egy kontrollra is, újabb adagot kaptam az előbb említett gyógyszerekből. Miután elfogytak fokozatosan kezdtek visszajönni a pattanások, elkeseredtem.

Ekkor kezdett el foglalkoztatni a sminkelés gondolata is, így amihez hozzáfértem, (leginkább korrektor) azt elkezdtem használni. Persze borzasztóan sminkeltem magam, sosem találtam el a színt, mert már akkoris világos bőröm volt, de drágább termékekhez nem fértem hozzá illetve nem is engedhettem meg magamnak, amiből esetleg olyan színt találhattam volna, ami passzol. 

Elértem azt a kort, amikor fogamzásgátlót is felírtak már nekem, ebből számtalan fajtát kipróbáltam, volt ami jobban segített a bőröm állapotán, volt ami kevésbé, de megszüntetni egyik sem volt képes a bőrproblémáimat... majd abba is hagytam őket.

Azokban az években több kozmetikust is felkerestem, volt akihez rendszeresen jártam. A tisztítások után ha szerencsém volt, akkor nem volt sokáig sebes az arcom (bár azért sokszor előfordult) és kb. kettő hétig tisztább volt az arcom. De ezután kezdett minden miteszer és pattanás visszajönni, hiába vettem meg a kozmetikustól a drága krémeket, szélmalom harcnak tűnt ez a küzdelem.

Visszamentem az előbb említett bőrgyógyászhoz, aki természetesen fogamzásgátlót akart felírni, ha már ugye semmi sem használ, de visszautasítottam, hogy nem szeretnék gyógyszert szedni. Ekkor kiakadt, hogy mégis mitől várom, hogy elmúljon, ha erre sem vagyok hajlandó, hogy beszedjem a gyógyszert és éreztette, hogy én vagyok a hibás a helyzetemért. Ugyanazokat a termékeket kaptam újra, amit évekkel ezelőtt, de egyetlen vizsgálatra vagy vérvételre sem küldött el. Akkor még nem voltam annyira határozott, hagytam a fenébe az egészet és mondanom sem kell, hogy többet nem mentem ehhez az orvoshoz, de másikhoz sem, mert teljesen elment a kedvem attól, hogy megint valaki ízekre szedjen. Ígyis elég csorba esett már az önértékelésemen addigra a pattanások miatt. Rondának éreztem magam és a bőrömet undorítónak.

Aki volt életében pattanásos, az biztosan tudja miről beszélek. Nem csak korombeliektől, hanem felnőttektől is és még közeli rokonoktól is kaptam a jobbnál jobb tanácsokat és megjegyzéseket. Természetesen ők nem gondoltak bele, hogy ezzel mit is okoznak nekem lelkileg. 
"Mosd meg többször az arcodat!", Szerintem azért vannak pattanásaid, mert sminkelsz, biztosan azok okozzák!" (nyilván, hiszen nem is azért kezdtem el sminkelni mert már addigra megvoltak a pattanásaim... brrr...), "Ne használj már annyi hülyeséget az arcodra, (krémre, lemosóra értette), mert biztosan attól nézel így ki!", "Ne használj szerintem semmit, az lesz a legjobb, ha pihen a bőröd...", "Jajjj, szegénykém, megcsípkedett valami bogár? Olyan nagy piros dudorok vannak az arcodon!", "Menj ki a napra, attól majd jobb lesz egy kicsit", és még sorolhatnám... 

Olyan időszakok váltották egymást, amikor mindent magamra kentem, amit csak tudtam, majd  annyira elkeseredtem az eredménytelenségtől, hogy aztán már semmit sem, de mondanom sem kell, hogy egyik verzió sem volt szerencsés. Volt egy rövidebb időszak a 20-as éveim elején, amikor úgy nézett ki, hogy megnyugszik az arcom, kevés pattanásom volt csak, meg a szép kis hegek/foltok utána. De ez az állapot nem tartott sokáig. 

Hallgattam azokat a mostanra számomra bizonyossá vált tévhiteket, hogy "majd ha vége lesz a tinédzser korodnak, akkor majd elmúlik." 18-19 lettem, nem múlt el. Ekkor már azt mondták, hogy "meg kell várni a 25 éves kort, addigra mindenkinek elmúlik." Nem múlt el. Mégis meddig kell várnom?! Nem vagyok már tinédzser...

Amikor 19 éves koromban elkerültem egyetemre, egy nagyobb városba, akkor hallottam először a Clinique-ről és a 3 lépéses rendszeréről, hogy micsoda csodaszer. Több verziót is megvettem belőle, vagyonokat költöttem, tartós eredmény nélkül. Végigmentem az összes házi praktikán úgy mint aspirin maszk, szódabikarbóna (ezek csak lemarták az arcomat) illetve egyebek, nulla sikerrel. Volt egy tiszta natúr időszakom is szappanokkal teletűzdelve, de azt hiszem akkor volt a legrosszabb állapotban az arcom.
Ekkorra már nagyjából megtanultam sminkelni vagyis inkább úgy mondanám, hogy elkendőzni a pattanásaimat és az arclemosón kívül semmit sem használtam. 

Ekkor jött a krémmánia, és a tudományos cikkek. Úgy szívtam magamba az ott olvasott információkat, mint szivacs a vizet és végre elkezdtem reménykedni. Nem merült ki abban a dolog, hogy elolvastam az ottani írásokat, rákattintottam a hivatkozott cikkekre (amik nyilván angol nyelven voltak) és sokszor "vért izzadva" próbáltam a szakmai angolt lefordítani. Egyre jobban ment ezeknek a cikkeknek, kutatásoknak olvasása és nagyon sokat tanultam. Elkezdtem hámlasztani, Akneroxidot használni. Külföldről rendeltem az egyetemista ösztöndíjamból Paula"s Choice termékeket, a bőröm végre kezdett jobb állapotba kerülni. Sima lett a felülete, kisebbek lettek a pórusaim, nem zsírosodott annyira a bőröm. Szinte minden hatóanyagot végigpróbáltam, ami szóba jöhet. Életem legjobb bőrállapotát értem el. De tartósan ez a jól kialakult rutin sem tudta teljesen megszűntetni a problémáimat...

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK....