2012. február 19., vasárnap

Napi gondolat

"...Újra és újra megkapjuk a lehetőséget, hogy megtanuljuk a leckét: nem lehet egyszerre ragaszkodni a dolgokhoz és belépni valahová. Le kell tennünk, amit cipelünk, ki kell nyitnunk az ajtót, és utána csak azt kell újra felvennünk, amire bent is szükségünk lesz. Egyszerű emberi sorrend ez: gyűjt, felkészül, letesz, belép. Esendő lényekként azonban mindig megkapjuk azt a bizonyos második esélyt: megtanulunk elesni, felkelni és nevetni..."
Mark  Nepo




Számomra mit jelent ez? Nagyon sok mindent. Amikor az ember egy új életszakaszba lép, nem is sejti mi vár rá. Sőt, már az is nagy lépés szerintem, ha engedi saját magának, hogy változzon. Éppen ezért a legtöbb esetben olyan dolgokba kapaszkodunk, ami a múltunkhoz kapcsolható, fel sem mérve azt, hogy ennek a dolognak milyen a minősége, tehát milyen hatással van ránk. Ugyanis ettől érezzük magunkat biztonságban. Legyen az jó, akár rossz. Kétségbeesetten kapaszkodunk belé, hogy úgy érezhessük van egy biztos pont az életünkben, ami nem változik. Lehet ez akár személy vagy tárgy, régi érzés, meggyőződés... 
Mindeközben észre sem vesszük, hogy pont ez a dolog akadályoz meg bennünket abban, hogy továbbléphessünk, azt tehessük, amit szeretnénk. Legyél Te a saját biztos pontod! Hiszen Te Magadra mindig és minden helyzetben számíthatsz. Ha bízol saját képességeidben, akkor biztonságban leszel.
Az én példám erre: Ha a múltban sokan megbántottak, hajlamosak vagyunk arra, hogy egy új embert nehezen engedjünk be az életünkbe - legyen az barát, vagy szerelmes társ - hiszen a régi dolgokból indulunk ki. "Ő is biztos csak bántani akar", "Nem tudok többet bízni senkiben", "Félek az újabb fájdalmaktól" ésatöbbi... Ha képesek vagyunk arra, hogy felismerjük ezt, akkor már sokkal előrébb is vagyunk. Hiszen pont ezek a "megrögzött" dolgok akadályoznak meg bennünket abban, hogy valami új és fantasztikusat élhessünk át, ami ott van az orrunk előtt. Merjünk magunk mögött hagyni dolgokat és belépni azon az ajtón, hiszen a félelem csak megbénít bennünket. A tapasztalat gyűjtéssel felkészülhetünk arra, ami az ajtón belül várhat minket. De a felesleges dolgokat érdemes letenni, mielőtt belépnénk, hogy ne nehezítsék továbbra az életünket. Ha ezekután lépünk be azon a bizonyos ajtón, megkönnyebbülve és felszabadultan engedhetjük be a jobbnál jobb dolgokat...

1 megjegyzés :

Megjegyzés küldése