2012. január 27., péntek

Folyamatos változás? IGEN! :)

Néhány gondolat eddig is felmerült a blogban és én említettem, hogy a bőrünk állapotának javítása érdekében nem feltétlenül a megfelelő arcápolási program kialakításán érdemes dolgoznunk. Erre többen felkaptátok a fejeteket, hiszen szembetűnő változás történt a bőrömmel az egy évvel ezelőtti állapotához képest és kíváncsiak voltatok a „Nagy Titokra”. Személyes dolgokat is tartalmaz ez az írás, úgy érzem a folytatáshoz elkerülhetetlen, hogy írjak erről. Akit nem érdekel, megkérem ne olvassa tovább!

Megosztom Veletek, íme az én történetem:

Attól függetlenül, hogy mindig is érdekelt a szépségápolás és a smink, egészen kicsi koromtól kezdve, sosem teljesedett ki. Csak azóta igazán, amióta ez a blog él, illetve előtte legalább fél év megelőzte ezt. Igazából minden hobby arról szól egy kicsit, hogy az ember valami elől "menekül". A munkája elől, a családja elől, a folyamatos rossz dolgok elől, amik történnek vele, vagy éppen saját maga elől. Valaki a drogokba, a szerencsejátékba valaki a vásárlásba menekül. Valaki egyszerűbbre veszi a figurát és egyszerűen kialakít valamilyen hobbyt, új dolgokba kezd bele, szépen kifejezve elfoglalja magát és nem agyal a rossz dolgokon. Ha  igazán őszinte akarok lenni magamhoz, akkor én belemenekültem a szépségápolásba, a külsőségekbe, hogy a világnak azt kiálthassam, hogy minden rendben van, nézzetek csak rám milyen jól nézek ki és milyen jól vagyok! Miközben csak magamba kellett volna néznem, hogy megtalálhassam ezt a szépséget, amit kifelé csak próbáltam mutatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már kevésbé szeretem a sminkcuccokat, a krémeket, hiszen ugyanannyiszor nézek tükörbe, mint eddig. J
Idén tavasszal eljutottam egy olyan mély pontjára az életemnek, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül már nem tudok belőle kimászni, ekkor kezdtem el járni Bach Virágterápiára és ekkor kezdett a figyelmem befelé fordulni. A mélypontban nagy szerepe volt az egyetemnek, ami teljesen felőrölt már, illetve egy szerelmi csalódás, ehhez persze hozzáadódott néhány járulékos dolog is, de úgy gondolom, hogy felesleges részleteznem, a lényeg, hogy a rengeteg dolgot, amit addig a szőnyeg alá söpörtem, már nem bírta el a lelkem és a felszínre tört.  Odáig jutottam, hogy az is fizikai fájdalommá vált, amikor besütött a nap az ablakomon, mert semmit sem imádtam jobban, mint az egyedüllétet és a sötétséget…
A hozzáértők azt mondják, hogy amíg nem történik valami nagyon rossz dolog Veled, addig nem következhet be igazi változás az életedben, vagyis ahhoz, hogy építkezni tudj, ahhoz először le kell rombolnod mindent. Ha mindent nem is, de nagyon sok mindent sikerült lerombolnom az életemben. Ma már nem bánom, mert tisztában vagyok vele, hogy minden okkal történik, és ha ez akkor, ott, nem történik meg, akkor nem tanulhattam volna meg ennyi mindent mostanáig.


A nulláról indulva kellett újra felépítenem magam, sokszor olyan dolgok árán, amit addig őrültségnek hittem, mégis hinni kezdtem benne. Tényleg akartam a változást, hiszen tudtam, hogy semmi sem mehet már úgy tovább, mint régen, és ha nem változtatok magamon, akkor vége mindennek, legalábbis nekem biztosan. Rájöttem, hogy felesleges a szüleimet, az iskolát, a régi szeretőmet vagy az egész Világot hibáztatni azért, ami velem történt, hiszen senki más nem tehet erről, csakis én magam, hiszen minden egyes jó és rossz dolgot mi generálunk magunkban.
Elkezdtem a Virágterápia mellett önismeretet tanulni, olvastam és olvasom most is a könyveket ilyen témákban és olyan dolgokba kezdtem bele és olyanokban hiszek, amikről álmodni sem mertem volna és saját magamat néztem volna őrültnek egy évvel ezelőtt.
Hiszek abban, hogy a legtöbb betegségünk belülről fakad, vagyis lelki problémákból ered, ilyen például a rák is, ami akkor alakul ki, ha az ember belülről felemészti magát és ez a legtöbbször nem is tudatosul bennünk. Nálam ez a rossz időszak két és fél évvel ezelőtt kezdődhetett nagyjából és a két év alatt olyan betegség is kialakult nálam, amire megkaptam kisgyermek koromban a védőoltást. Szerencsére semmi hosszú távú dologról nincsen szó, de utólag már nem meglepő, hogy ebben a két évben többször voltam beteg, mint előtte a 20 évben összesen. Ide sorolom a pattanásos bőrömet is, ami azóta rengeteget javult és nem csak a krémeknek köszönhetően. A külső megjelenésünk, a bőrünk állapota általában tükrözi azt, hogy milyenek vagyunk belülről, a legtöbbször rá van írva az arcunkra min megyünk keresztül lelki szinten, és ezt sokszor mi magunk észre sem vesszük. Véleményem szerint nem meglepő, hogy tini korban jönnek ki először a pattanások, hiszen ez a kor az, amikor a legkevésbé tudjuk elfogadni saját magunkat, a gyerek és a felnőtt kor határán ingadozunk és nem tudjuk eldönteni igazából melyikbe is tartozunk és ezáltal hatalmas harcokat vívunk saját magunkkal szemben is…
Természetesen nem elég könyveket olvasni és eljárni beszélgetni valakivel, vagy épp előadásokat meghallgatni az adott témában, magunknak is akarni kell és tenni, tenni, tenni. Tudatában vagyok annak, hogy közel sem vagyok "kész", és ez nem úgy működik, hogy egyszer csak végeztünk és nincs már szükségünk fejlődésre és nincs már mit tanulnunk, hiszen ennek folyamatosnak kell lennie.
Igazándiból ahhoz, hogy bőrünk állapota folyamatosan szép legyen, nem csak a megfelelő arcápolókat érdemes megtalálnunk, hanem folyamatosan karbantartásra van szüksége a belsőnknek is. Hogy ez kinél mit jelent az már más kérdés, de érdemes mindenkinek olyan dolgot találni, amivel tényleges hosszú távú egyensúlyt tud kialakítani.

Ennek a cikknek a célja, hogy tudassam Veletek, hogy sosem késő és mindig képesek vagyunk a változásra, csak igazán akarnunk érdemes. Úgy gondolom, hogy az én korosztályom (20-as 30-as éveiket élők) a jelenlegi Világ által fokozottan ki van téve olyan dolgoknak, amiket már képtelen "bevenni a gyomrunk" és minket már sokkal érzékenyebben érintenek olyanok, amikre idősebb társaink csak legyintenének. Arra szeretnélek ösztökélni Benneteket, hogy higgyetek magatokban! Ha változás közeleg, azt ne hátráltassátok, (egyszer úgyis el fog jönni, de nem mindegy milyen formában) hiszen a változás csakis jó dolgokat hozhat; hogy minden csak hozzáállás kérdése, és ha nem hülyézzük le magunkat naponta ötször, akkor talán kialakulhat egy pozitív gondolkodás, ami előre ösztökél Bennünket.
Tömören ezek az alapjai annak az elképzelésnek, amit én jelenleg képviselek és hitelesnek tekintek. Élő példa vagyok arra, hogy mindig érdemes magunkért tenni és fejlődni tovább és tovább, hiszen ezek által lehetünk igazán önmagunk, és ha mi jól érezzünk magunkat a bőrünkben, akkor mások is szeretni fognak bennünket és olyan embereket vonzunk az életünkbe, amilyenekkel mindig is szerettünk volna kapcsolatot kialakítani.
Mostanság nagyon jól érzem magamat a bőrömben, mondhatom, hogy helyére kerültek a dolgaim és összességében minden az életemben. Nem állítom azt, hogy soha nem lesz már mélypontom és rossz kedvem, de már ismerem a módját annak, ha ilyen szituációba keveredek akkor hogyan húzzam ki magamat a legrövidebb úton. J

14 megjegyzés :

Dejó post lett ez! Annyira értem, h miről írsz!

nagyon tetszett!!! örülök, hogy így állsz hozzá, mindenkinek így kellene:))

ez nagyon mélyreható és őszintén szólva szívhez szóló poszt volt..nekem nagyon tetszett..nemrég írtam a vonzás hatalma c. könyvről amit most olvasok...pozitív gondolkodást serkenti blabla..próbálom én is így nézni az életet és felfogni mint te, pedig én viszonylag fiatalabb is vagyok mint te...

Tetszik,és örülök hogy jó úton haladsz:)

Szia Gigi ,nálam kialakult egy un. pánikbetegség és depresszió abból amíg kikászálódtam ,az igazi önismeret volt ,és ismerem azt az érzést hogy sötétség és egyedüllét...:/sajnos ,és tudom a mai napig nem mondhatom azt hogy "gyogyult" vagyok mert ez nem évek vagy hónapok kérdése hanem önismeret és kurva sok küzdés:S bocsi a csúnya szóért és a saját kis történetért:) Örülök hogy megírtad ezt a bejegyzést:) Puszil :bb:)

(elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában) akár én is írhattam volna nem egy sorát ennek a posztnak, mert átestem én is ugyanezen a változáson pár éve. El sem hinnétek, hogy milyen volt akkor és hogy ez lett belőlem, ha lenne merszem mutatnék előtte utána képeket... :D

Nagyon inspiráló, amit írsz, én is épp egy mélypont felé haladok, és nagyon elgondolkodtatott az írásod... Összeszedem magam, mert megéri. :)

ugyan nem vagyok a korosztályod, de megértelek, és nagyon örülök Neked! (:

"Igazából minden hobby arról szól egy kicsit, hogy az ember valami elől "menekül". A munkája elől, a családja elől, a folyamatos rossz dolgok elől, amik történnek vele, vagy éppen saját maga elől. Valaki a drogokba, a szerencsejátékba valaki a vásárlásba menekül. Valaki egyszerűbbre veszi a figurát és egyszerűen kialakít valamilyen hobbyt, új dolgokba kezd bele, szépen kifejezve elfoglalja magát és nem agyal a rossz dolgokon."

Ez az a rész, amivel a legjobban egyetértek, hihetetlen, mennyire igaz...

Én örülök, hogy van olyan sminkblogger, aki nem csak a sminkelésről ír... :) Semmit sem ér a külső szépség, ha nincs meg a belső...

Húúú nagyon köszi lányok, féltem, hogyan fogadjátok majd, de nagyon örülök, hogy ilyen pozitív lett a visszhangja.

Barbi: Örülök neki, hogy megírtad! A lényeg, hogy időben megálltál a lejtőn, csak így tovább! :)
Vanda: Sokan örülünk, hogy ez lett belőled! :)))
SophiEl: Tényleg megéri, de erre csak akkor jön rá igazán az ember, amikor kihúztam magát a kakiból...
Viki, köszönöm, és teljesen egyetértek!

köszönöm ezt a posztot és gratulálok ehhez a változási folyamathoz! :)

Most volt időm ezt végigolvasni, nagyon nagyon jó bejegyzés és jó, hogy már jobban vagy:) Amúgy sok mindent átérzek és én most vagyok azon, hogy változzak és átlendüljek a mélyponton.

Nekem is nagyon tetszik a bejegyzésed, úgy gondolom sokan átestek ezeken a dolgokon, beleértve engem is, én pl. azért kezdtem el blogolni, mert nem ment az egyetem idegen nyelven és kellett valami ahhoz, hogy legyen egy sikerélményem is..

Köszi lányok, jól esik... ;) Igen, valószínű, hogy mindenkinek van ilyen szakasza az életében, csak nem mindegy hogy vészeli át és hogy talpra tud-e állni...

Megjegyzés küldése